E-lap - Az articsóka növényvédelmi technológiája

Az articsóka „üzemi” növényvédelmi technológiájának kidolgozásával hazánkban csak az utóbbi években történtek eredmények próbálkozások (Báics E., 2009, nem publikált adat) az ország déli részén, Mélykút város körzetében. Kis kultúra lévén, ennek a „reneszánszát” élő növénynek – amelyet a mediterrán országokban főzelékfélének, 250 gr-os fészkeit pedig kirántva (Izrael, Spanyol- és Olaszország), Franciaországban pedig zöldségként fogyasztanak – az utóbbi években ugyancsak „felfutó” a piaca. Nem is annyira zöldségnövényként, mint inkább szárazvirágként forgalmazzák. Ezt a robosztus, bokros, erős szárú, olykor 180 cm magasra is megnövő „látványos” növényt már a rómaiak is termesztették. Hatalmas fészkein a bronzszínű pikkelyek merevek, elállóak, a virágok élénkszínűek (Grey-Wilson C. és Goaman V., 1990). Évelőágyak hátterében igen mutatós, de igen jelentős a felhasználási területe a szárazvirág kötészetben. Látványosan „kiugró”, ibolyakék csöves virágai és szeldelt levelei valóban az egyik legattraktívabb szárazvirággá teszik. A szükséges növényvédelmi beavatkozások is – többnyire – ennek érdekében történnek.